7-8 éves lehettem, amikor egy „Berette” fényképezőgépet kaptam a nagybátyámtól karácsonyra. Imádtam. Egy igazi „felnőtt játék”. A tokját persze egyből kidekoráltam a legújabb barbis matricámmal.

A következő nyáron Görögországba mentünk nyaralni. Apu nagy nehezen beleegyezett, hogy vihessem magammal a kis masinámat. Az ő komoly, harmónika kihuzatos gépét igazából a kezünkbe sem vehettük, annyira vigyázott rá. Athénban mindenki fotózgatott, ki-ki a maga gépével. Itthon aztán a képek előhívásánál derült ki, hogy csak a kis „Berette” géppel készült képek lettek jók, apunál valamilyen technikai hiba lépett fel… Hát valahogy így kezdődött a nagy szerelmem a fotózással.

Az évek teltek, sokat fotózgattam, de az igazi nagy változás akkor történt, amikor megszületett a fiam. Ekkor határoztam el, hogy igenis, megvalósítom a nagy álmomat: Fotós leszek. Egy alapozó tanfolyam után jött az OKJ, majd egyre többen álltak a kamerám elé.

Szeretem ábrázolni a tiszta érzelmeket, őszinte mosolyokat, az emberi kapcsolatokat. Hiszem, hogy mindenkiben megvan a báj és a természetes szépség. Arra törekszem, hogy ezt a képeimmel be is bizonyítsam. Rajongok a színekért, így a fotóimra is az élénk színvilág jellemző, ahogy az eső utáni felfrissült világra is.